Lantos Zoltán a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett klasszikus zenei diplomát, hegedű szakon. Már a főiskola évei alatt kísérleti és keleti zenével kezdett foglalkozni, majd 1985-ben ösztöndíjjal Indiába utazott, hogy klasszikus indiai zenét tanuljon. Nyolc és fél évig élt Indiában, tanulmányain kívül komponált és és koncertezett.
Miután 1994-ben visszatért Budapestre, tovább dolgozott improvizatív zenei világának kialakításán, miközben saját zenei gyökereit is újra felfedezte, és összevetette a keleti zene és a kortárs európai jazz területén szerzett tapasztalataival. Azóta olyan zenészekkel dolgzott együtt, mint Sebestyén Márta, Dés László, Dresch Mihály, Juhász Gábor és Horváth Kornél a hazai muzsikusok közül, valamint Charlie Mariano, Ramesh Shotham, Renaud Garcia-Fons, Lars Danielsson, Dhafer Youssef, Markus Stockhausen, Achim Tang, Patrice Heral és mások.
Saját együttesén, a Mirrorworld kvartetten kívül szóló programmal is koncertezik, amelyben speciális elektronikus effekteket és loop-okat is használ. Az utóbbi években nagyon sok jazz- és világzenei fesztiválon vett részt saját együttesével, illetve más együttesek tagjaként.
Lantos Zoltán egy 5-húros hegedűn és egy különleges, a számára készült 5+16 rezonáns-húros hegedűn (tarangini) játszik, amit Ricardo Margarit épített.
Csabai Máté 2018 decemberi cikke a Fidelio-ban Lantos Zoltán és az Open Source Sonaris című lemezéről:
Lantos Zoltán kiváló zeneszerző, még jobb hangszerelő, a zenéje szinte tapintható. Így kezdődik a lemez – Prelude noir –: egy távoli fanfár – hegedűn! –, ahogy vallomássá, szinte sikollyá alakul, és egyre közelebb jön. Az Aisma című dalban a hegedű azzal a fényességgel szól, mintha Miles Davis trombitája lenne, a Tensegrity „szintetizátorszőnyege” pedig ahhoz a hangzáshoz hasonló, amivel Kamasi Washington próbálkozik az idei lemezén. Ebben a számban halljuk először Harcsa Veronikát, és azt énekli, hogy „make it to the sky”, aztán felkúszik a magas Cisz-ig.
Az Open Source zenészei az együttes vezetője mellett Tálas Áron (zongora, billentyűk), Fonay Tibor (bőgő, basszusgitár) Csízi László (dob) és Andrew J (elektronika) – ötük játéka olyan egyszerűen olvad egybe, mint a természet hangjai, amikor az ember a hajnali erdőben hallgatózik.
Lantos Zoltán több mint nyolc évet töltött Indiában a nyolcvanas-kilencvenes években, de nála a keletiesség nem külcsín, sőt, nem is vehető észre rögtön: az indiai zene szervesen, inherensen olvad a nyelvébe. A Tarang a címében persze utalás a bulbul tarang nevű tradicionális hangszerre, amelynek két húrja van, az egyik a basszuspontnak, a másik a dallamnak. Lantos szerzeménye hasonló módon építkezik, és a hegedűt pengetve idézi meg a tarang hangját, de egy leheletfinom szintetizátorszólóval újra a modern jazzben találjuk magunkat, hogy aztán a következő trackben felhangozzon a már idézett szövegrészlet:
Two words: Nada Brahma. The world is sound, sound is God.
Nem csak a hinduk, a kereszténység is úgy tartja, hogy a világ a hangból keletkezett: Isten szavára jött létre minden teremtett lény. A világ csupa ritmus, hangzás és vibráció. Ahogy azt Joachim-Ernst Berendt jazzproducer leírta a könyvében (annak a címe is ez: Nada Brahma), az oxigénatomok dúrban szólnak, a fűszálak énekelnek, és minden, ami körülvesz minket – zene.
A szinesztézia alapvető élménye a lemeznek, még én is, aki kevésbé vagyok hajlamos rá, hallom ennek a színeit: a lemezborító szürkés-kékes, sarkvidéki fényei ott vannak a muzsikában, de időnként megbolydulnak, akár a fémes hangzású hegedűtől, akár a DJ által keltett hangviharoktól. Még a Monsoon Strangers, a lemez leginkább hagyományos szerkezetű dala – Harcsa Veronika énekével – is bővelkedik az ötletekben és a hangzásbeli változatosságban.
Szeretném észben tartani ezentúl, bármit is hallgatok: Nada Brahma. A hang – Isten. Nem a koncertterem, nem a CD-lemez, nem a streaming az Isten. Nem a hangszer, nem is az, aki játszik rajta, nem a sztárkarmester, a sztártenor vagy a sztárzenész az Isten. Nem a tinédzser csodazongorista, nem is a producere, nem a kultúra minisztere és nem is a nézőszám az Isten. A hang az Isten.