Moldvai Márk / zeneszerző, producer / a kilencvenes évek közepén tűnt fel az electropop szubkultúrában Populär nevezetű formációjával, majd az abból kinövő Neo együttes már jelentősen tágította a határait zeneileg és az ismertséget tekintve egyaránt. Ezután, szakítva a szintetikus popzenével, alapító tagja lett az eklektikus világzenét játszó Mitsourának, valamint a színház és a filmek felé fordult. Mindeközben eddig legalább 60 lemezen közreműködött zenei producerként, hangszerelőként, társszerzőként és/vagy hangmérnökként, amik közt a rádiópoptól az alternatívon át a jazzig és világzenéig sok minden megtalálható. Számára a komponálás, a hangszobrászat, a stúdiótechnika áll közel, mintsem a színpadok világa. Ami leginkább a zenében érdekli, a hangfelvétel-készítés a legmagasabb rendű formája. Vagy inkább – kevésbé patetikusan – az egyetlen formája. Brian Eno híressé vált mondata, miszerint „nekem a stúdió a hangszerem” a legpontosabban definiálja azt, amivel foglalkozom. Látni a nagy egészt, felállítani egy koncepciót egy bizonyos üzenet közvetítésére és mindent ez alá, vagy inkább köré rendezni.
A filmzeneszerzéshez pedig úgy keveredett, hogy világéletében filmzenét írt fiktív, belső filmekhez, úgyhogy ez adta magát. Márk első filmzenéjét a nullás évek talán legfontosabb magyar mozijához, a Kontrollhoz írta még a Neo tagjaként. Ahogy a film, úgy a soundtrack is rendkívül sikeres lett, számos nemzetközi díjat besöpört, és bár ezután kivált a duóból, azért jó néhány felkérést kapott további filmes munkákra, amiket azonban akkor visszautasított. Produceri és szerzői munkák, film betétdalok és dokumentumfilmek után jöttek ismét a nagyjátékfilmek, majd a legnagyobb mozis közönségsikere, a Sopsits Árpád rendezte Martfűi rém. Következő munkája a mozikba került Kojoton, amelyet az elsőfilmes Kostyál Márk jegyzett rendezőként.