Madarász Iván Gábor (Budapest, 1949. február 10. –) Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző. Szinte minden műfajban alkot. Legismertebbek színpadi művei, hangszeres szerzeményei közt megkülönböztetett hely illeti meg fuvolára írott darabjait.
A Bartók Béla Konzervatóriumban Szelényi István növendéke volt. A Zeneakadémián 1968 és 1972 között Szervánszky Endrénél (zeneszerzés) és Ferenczy Györgynél (zongora) tanult.
1972-ben kapta meg kitüntetéses diplomáját. Diplomamunkájaként A nő meg az ördög címmel egyfelvonásos operát írt a Magyar Televízió felkérésére.
Első munkahelye az Országos Filharmónia volt, majd 1973-ban a Zeneakadémia pécsi tagozatán lett zeneelmélet tanár. 1980-ban került vissza a Liszt Ferenc főiskola budapesti központjába, ahol 2002 óta már egyetemi tanári rangban oktat a zenetudományi és -elméleti tanszéken.
1973-80-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tagozatán tanított. 1980-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. 2000-ben szerzett habilitált mesteri (magist. habilit.) fokozatot, 2002-ben nyert egyetemi tanári (prof.) kinevezést.
A Magyar Zeneszerző Egyesület alapító, és elnökségi tagja. 1990-től a magyar Szerzői Jogvédő Iroda (Artisjus) Vezetőségének a tagja, 1998-2002 között és jelenleg is kurátora a Nemzeti Kulturális Alapprogram Zenei Kollégiumának.
Kompozíciói rendszeresen szólalnak meg hazai és külföldi koncerttermekben. Négy önálló szerzői lemeze jelent meg, számos művéről felvétel készült a Magyar Rádióban. Kórusműveivel több pályázaton nyert díjat. Meghívást kapott a ISCM Yokohama-i Világzenei fesztiváljára.
Zeneszerzői díjak: Monreux-i Filmfesztivál különdíja, az OIRT dalpályázat díja (két ízben) és Budapest Főváros kóruspályázatának díja. Munkássága elismeréseként 1992-ben Erkel Ferenc díjat, 1998-ban Bartók-Pásztory-díjat, 2016-ban Kossuth-díjat kapott. 2005-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.
A zenei műfajok széles skálája jelenik meg kompozícióiban. A recenziók zenéjének drámaiságát, valamint az énektechnika, az emberi hang használatának újszerű módját emelik ki. Hangszeres zenéjére, különösen fuvolaműveire a hangszeres technika újabb módozatainak keresése jellemző. Kamaraműveiben sajátos módszert alakított ki bonyolultabb, ún. nem-ekvivalens arányú ritmusok megvalósítására.
Díjai
· Erkel Ferenc-díj (1992)
· Bartók–Pásztory-díj (1998)
· a ‘Hímzett hangok’ című művével meghívás az ISCM Yokohamai Világzenei Fesztiváljára (2001)
· A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2005)
· Kossuth-díj (2016)