Az igényes dzsesszrock hívei roppantul élvezték a remek régi és új kompozíciókat, a szenvedélyes zenét és a virtuóz hangszeres játékot, amellyel Alapi István gitáros, Fekete Sándor dobos, Szilágyi Péter billentyűs és Vincze László basszus gitáros bőkezűen kiszolgálta a jó muzsikára kiéhezett, lelkes publikumot a Kohász Művelődési Központban lévő Club Vintage forró hangulatú termébe. Az „ezerfejű Cézár” nem is fukarkodott a tapssal, ünnepléssel, amely egyaránt kijárt az ország egyik legjobb gitárosának tartott Alapi Istvánnak és a mellé nagyszerűen felnövő társainak.
ELŐBÁNYÁSZOTT RÉGI ÉRTÉKEK A régi szép idők nagyreményű – az 1983- as Ki mit tud?-döntős – zenekara 36 év után adta ki a főként akkori számokból álló, Echoes From The Past (Visszhangok a múltból) című CD-jét, amelynek kapcsán Alapi Istvántól, a 32 éve az Edda Művekben játszó, szólóban Fonogram-díjas gitárvirtuóztól azt kérdeztük: egy sztárzenésznek milyen érzés a salgótarjáni Front együttessel lemezbemutató koncertet adni? – Nagyszerű! – vágta rá. – Már az is óriási, hogy ennyi év után is együtt játszunk. A zenekar még az 1981-es salgóbányai pop-rocktáborban állt össze, mind a négyen imádtuk a dzsesszrockot. Mai fejjel már csodálkozunk, hogy még szinte gyerekként, milyen jó zenéket írtunk és játszottunk. Az első a Pápua disco című szerzeményem volt, amelyet 19 évesen, otthon üldögélve találtam ki; a gitárfutamok mellé elfütyültem a szintetizátoros részeket, és a másnapi próbán raktuk össze a számot. De a többiek is hozták a jobbnál jobb ötleteket! A koncerten és a lemezen is láthattuk, hallhattuk, hogy a Front többi tagja is nagyszerűen felnőtt Alapi mellé: nem látszott az a különbség, hogy a gitárvirtuóz szinte nap mint nap játszik, koncertezik, míg a többieknél hosszabb-rövidebb idő kimaradt a rendszeres zenekari munkából. Az új CD kapcsán Vincze László basszusgitáros elmondta: – Nagyon örülünk neki, hogy Salgótarjánban játszottunk a lemezbemutató koncertet, hiszen arra mindig büszkét voltunk, hogy nógrádiak vagyunk. Ma is öröm volt látni, hogy ilyen sokan eljöttek meghallgatni bennünket, és jó érzés, hogy nagy az érdeklődés a lemez iránt. Fekete Sándor dobos – aki ezúttal is komoly fizikai teljesítményt nyújtott a bőrök mögött – így értékelt: – Ez a koncert igazi ünnep volt a zenekar életében, mert ugyan az utóbbi években ismét gyakran játszunk itt és máshol is, de végre eljutottunk oda, hogy hivatalos adathordozón is megörökíthettük azokat a felvételeket, amelyeket 1981 óta tervezgettünk, írogat tunk, és oly sokszor eljátszottuk. Nagyon jó érzés! Az előkészületekről és a koncertről Szilágyi Péter billentyűs elárulta: – Nagyon készültünk a fellépésre, hiszen ez a zenekar életében ez mérföldkő. Úgy érzem, hogy a nyolcvanas évek elején született nótáink még ma is aktuálisak. Szívvel-lélekkel játsszuk ezt a muzsikát, és szeretjük is.
MAGAS CSÚCSOKAT OSTROMOLTAK – HIÁBA Nos, elevenítsük fel, mi történt a nyolcvanas évek elején. Arra nemcsak a városban emlékeznek, hogy az akkori idők egyik leg tehetségesebb hazai fúziós zenekara volt a Front együttes. A kezdetekről Vincze László elmondta: – Ahogy István említette, az 1981-es salgóbányai táborban álltunk össze, a Front nevet én adtam a zenekarnak. Mind a négyen szerettük a dzsesszrock műfajt és annak legkiválóbb előadóit, több számukat megtanultuk, s magunk is igyekeztünk ilyen hangvételű témákat írni, kiélhettük a fúziós zene iránti vonzalmunkat. A csapat egyre nagyobb népszerűségre tett szert, és mind magasabbra jutott. Alapi István így emlékezett: – Az 1983-as Ki mit tud?-on a döntőbe jutottunk, ahol az élő televíziós adás előtt odajött hozzám Benkó Sándor, a zsűri zenei vezetője, és közölte: nagyra értékeli a muzsikánkat, de engedtessék meg neki, hogy a dixieland-zenekart részesítse előnyben. Amikor ezt elmondtam a többieknek, mindenki összeomlott, hiszen tudtuk: bárhogy játszhatunk, már előre megszületett a végeredmény… Így is lett! Pedig a srácok a döntőben is kitettek magukért, és a tévéből az egész ország megismerte őket. Felcsillant a remény, hogy vidékről is befuthatnak a nagyok közé. Erre Szilágyi Péter így emlékezett: – Két hétig a Balatonnál turnéztunk, de a döntősök kubai vendégjátékáról csak minket hagytak itthon, azzal az indokkal, hogy nem tudják hová tenni a stílusunkat. Nem sok kal később Istvánnal és Lacival bevonultunk katonának, és annyit sikerült elérni, hogy együtt, Gyöngyösre kerüljünk. – A Magyar Rádióban – Victor Máté zenei szerkesztő jóvoltából – felvették négy számunkat, a Pápua diszkót, a Napfogyatkozást, a Zsákutcát és a Munkaszüneti napot, amelyek gyakran elhangzottak az éter hullámain – vette át a szót Fekete Sándor. – Az 1984-
es salgói táborban megszületett a Hétfejű királykisasszony című 20 perces szvitünk, 1985-ben Berki Tamás énekest kísértük a moszkvai VIT-en és a hazai koncertjein. – A pályánk csúcsán voltunk, de a lemezgyár nem adott ki instrumentális rockalbumot, így énekesekkel is kísérleteztünk, de ez már nem volt az igazi, csakhamar szétesett a csapat – tette hozzá Alapi István.
Ettől kezdve közel mintegy harminc évig mindenki a maga útját járta…
NAGYSZERŰ ÚJJÁSZÜLETÉS Öt éve játszik újra együtt a Front zenekar, és azóta sok emlékezetes koncertet adtak, többek között olyan neves muzsikusok közreműködésével, mint Török Ádám, Karácsony János, Bogdán Csaba és más kiválóságok. Mi több: néhány új számot is komponáltak, és a régi, s új nóták idén CD-n is megjelentek. – Amikor eldöntöttük, hogy újra kezdjük, meghallgattuk a nótákat, és kétségbeestünk: hogy tudjuk majd ezeket eljátszani? – említette Fekete Sándor. – Hihetetlen, hogy fiatalon ilyen bonyolult, érett nótákat írtunk. Aztán, amikor újra tanultuk a számokat, rá jöttünk, hogy a fiatalos hevülettel készült dalokat még ötven fölött is el tudjuk játszani. Ez jót tett a lelkünknek. De gondoltak-e arra, hogy az idén régi és új számokkal a CD-jük is megjelenik? – Nemcsak gondoltam, de hittem is! – hang súlyozta Szilágyi Péter. – Mint ismert, előbb hárman kezdtünk el újra összejönni, aztán Pisti is eljött, és már rajta is látszott az hanglemezpályázatot, de valamiért mégsem lett belőle semmi. De jól tettük, hogy nem adtuk fel. Nagyszerű, hogy elkészítettük ezt a lemezt. Nos, Alapi István népszerű sztárzenész, virtuóz hangszeres játékos, aki nap mint nap több ezer néző előtt lép fel. A többiek hogyan képesek arra, hogy a színpadon felnőjenek hozzá? Erről Vincze László elmondta: – Alapi István az ország egyik legjobb gitárosa, aki világszínvonalon játszik. Örülünk, hogy velünk zenél, és nekünk nagy feladat vele játszani. Nagyon sokat kell gyakorolnunk, képezni magunkat, hogy tudjuk vele tartani a szintet. Először nehéz volt, de ma már könnyebben megy. Jó érzés, hogy István továbbra is salgótarjáninak és a Front zenekar tagjának vallja magát. Fekete Sándor hozzátette: – István profi muzsikus, kiváló zenész, és az, hogy velünk játszik, megtisztelő. Ez azt jelenti, hogy szakmailag vállalhatónak tart bennünket, ami jó hatással van ránk. Lerítt róla: fontosnak érzi a közös munkát, és benne volt a levegőben, hogy előbb-utóbb lesz Front-lemez! És lám, itt van! – Szinte magától jött a dolog – tette hozzá Alapi István. – Öt éve kezdtünk újra együtt játszani, és anélkül, hogy sokat tervezgettünk volna, az egyik koncert jött a másik után. A régi, pocsék minőségű Orwo- és Polimer-kazettákról előbányásztuk, és újra megtanultuk a nótákat. Csodálkoztunk, hogy ezeket szinte gyerekfejjel hogyan tudtuk megkomponálni és eljátszani. Csak néztünk egymásra, hogy ezek a számok még mindig milyen jók. Szép lassan az is megfogalmazódott bennünk, hogy adjuk is ki ezeket a zenéket. – Óriási elkötelezettség él bennünk a mű faj iránt – folytatta Vincze László. – Nagyon sokat építettük ezeket a nótákat, és akkor is ragaszkodtunk hozzájuk, amikor sokan átléptek a populárisabb, eladhatóbb zenékre. Mi nem dobtuk sutba az elveinket. Már a nyolcvanas években is nyertünk országos versenyt és komoly sikereket értünk el, s ez nagyon erősíti közöttünk az összetartást. Az új lemez sikerességéről Alapi István elmondta: – Nagyon jó a fogadtatás, amelyet nem csak a remek hangulatú lemezbemutató koncerten mérhettünk le, hiszen az interneten is nagyszerű visszajelzéseket kapok, és több országos fórumokon is kedvezően írtak róla. Ennek nagyon örülünk. Annál is inkább, mert a lemezen a régi számokat – túl azon, hogy a hangszerek, s az elektronika fejlődése révén ma már sokkal jobban szólnak – az eredeti formában, szinte hangról hangra azonosan játsszuk, amely azt jelenti, hogy a kompozíciók kiállták az idő próbáját. No, és mi lesz a folytatás? – A fővárosban is tartunk majd lemezbemutató koncertet, és máshol, külföldön is játszunk – folytatta Alapi. – Sőt, már elkezdtünk írni dalokat a következő lemezre, amellyel most már nem akarunk újabb 36 évet várni! ( A riportot készítette: Balázs Róbert )