Sport Emmy-díjas magyar hegedűművész és zeneszerző. Népszerűségét a crossover stílusban előadott szerzemények, a 2006-os téli olimpiai játékok műkorcsolya bajnokságon két olimpiai bajnoki címet elért produkcióhoz írt zenéi és a gáláján való élő szereplése hozták meg.
Tiszaújlakon járt általános iskolába. Először ötévesen vett a kezébe hegedűt, de a vonót már háromévesen tarthatta. Hétévesen már Mozart hegedűversenyeit játszotta. Első koncertjén 1986 novemberében tizenkét évesen a Moszkvai Szimfonikusokkal játszott.
1983–1990 között a Csajkovszkij Állami Konzervatóriumban (Moszkva) tanult, majd 1990-től – miközben ösztöndíjjal 1994-ben Juilliard School of Music (New York), 1995-ben pedig a bécsi zeneakadémián tanult egy-egy évet – a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola különleges tehetségek tagozatára járt, ahol 1997-ben végzett hegedűművész szakon. A Berlini Filharmonikusoknál debütált, de már a kilencvenes évek második felében fellépett a washingtoni Kennedy Centerben is, 1995-ben pedig a Carnegie Hallban koncertezett. 1996-ban a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekarának szólistája volt.
Első lemeze 1996-ban jelent meg a Hungarotonnál. Első önálló, nemzetközi elismerését 1997-ben kapta.
A nyolcvanas években még L. Edvin Csűry néven, elsősorban komolyzenei művekben működött közre és jelent meg lemezeken, majd a kilencvenes években, németországi fellépései során kezdte el használni az Edvin Marton nevet.
New Yorkban ismerkedett meg a crossover stílussal és ezután váltott a klasszikusból ebbe az irányba.
Az első show-jellegű bemutatóját – amelyben a klasszikus zene és a „virtuóz hegedűiskola” hagyományait modern, könnyűzenei hangzással ötvözte – akkori svájci menedzsere, Andreas Camenzind segítségével hozta létre Magic Stradivarius címmel. 2000 telén már ezzel a repertoárral aratott sikert Európa-szerte. Ekkor alapította meg a ‘Pearls of Classics’ kamarazenekart, melynek húsz hölgy tagja volt, majd 2004-ben a Monte Carlo Orchestra nevű, öt lányból álló zenekart, akikkel 2006-tól a Budapest Balettel közös Stradivarius Koncert Show-val járta a világot, mellyel az azonos című lemezét népszerűsítették.
A multinacionális BMG hanglemezkiadó 2001-ben szerződtette, mely együttműködésből született meg a Strings ‘n’ Beats című albuma.
Elsősorban – a 2006-os torinói olimpiai játékokon – Jevgenyij Pljuscsenko révén vált ismertté, pedig a Művészet a Jégen (Art onIce) című zeneművet még 25 éves korában szerezte a Zürichben működő világhírű jégrevü nyitózenéjeként – Pljuscsenkóval itt találkozott.
A 2006-os siker után a világbajnok korcsolyázóval közösen hozták létre a Királyok a Jégen (KingsonIce) showt, amit számos helyen előadtak. Többek között Pavuk Viktória, Stéphane Lambiel és a Totymjanyina–Marinyin páros, de Sebestyén Júlia is korcsolyázott már a zenéjére, ezért a „korcsolyázók hegedűseként” is emlegetik.
2008-ban hegedűkíséretével részese volt az 53. Eurovíziós Dalfesztivál győztesének, az orosz Gyima Bilan Believe Me című dalának is, miközben mellettük Jevgenyij Pljuscsenko korcsolyázott.
2005 októbere óta tagja a Tehetséges Magyarország Alapítvány testületének, az úgynevezett Tehetség Tanácsnak.
2009-ben újjászervezte a Bécsi Strauss Zenekart (Vienna Strauss Orchestra), aminek 2015-ben, Amerikából hazatérve a zenei vezetőjének kérték fel.
2013-ban egy kétéves zenei szerződés miatt költözött Miamiba családjával.
Világszerte turnézik és többek között olyan előadókkal lépett már színpadra, mint Seal, Zucchero, vagy a Supertramp és Gloria Gaynor.