Kadosa Pál (Léva, 1903. szeptember 6. – Budapest, 1983. március 30.) kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus.
Veisz Pál néven született. Apját korán elvesztette, ezért kisgyermekként nagyszüleinél élt Nagyszombatban, az elemi iskolát is ott végezte, és már zongorázni is tanult. 1918-ban, tizenöt éves korában Budapestre költözött édesanyjával, aki ismét férjhez ment. A fővárosban komolyabban kezdett foglalkozni a zongorával, előbb Pál Ilonánál tanult, majd 1921-ben, érettségije után felvételt nyert a Zeneakadémiára. A főiskolán Székely Arnoldnál és Keleti Lilinél tanult zongorázni, emellett Weiner Leótól kamarazenét, Kodály Zoltántól zeneszerzést tanult. Mindeközben festeni és rajzolni is tanult, és a kor képzőművészeti, irodalmi társaságaiban is megfordult. Baráti kapcsolatot ápolt például Berény Róberttel, Bortnyik Sándorral, Dési Huber Istvánnal, Sugár Andorral, Pátzay Pállal és Goldmann Györggyel. A főiskolán 1927-ben szerezte meg diplomáját. „Kadosa Pál” bővebben
Kardos Norbert (Erdőd, 1984. június 28. – ) Artisjus díjas magyar zongoraművész, zeneszerző, zenei rendező, foglalkoztatott zenész, a Kőbányai Zenei Stúdió tanára. Oszlopos tagja Takács Nikolas, Veres Mónika „Nika” és Kökény Attila zenekarának, valamint Molnár Ferenc Caramel zongoristája és zenekarának vezetője. „Kardos Norbert” bővebben
Kocsis Zoltán (Budapest, 1952. május 30. – Budapest, 2016. november 6.) kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester és zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója ( 1997–2016 ), érdemes és kiváló művész, a kortárs magyar zene egyik legnagyobb alakja. Ötévesen kezdett zongorázni, tizenegy évesen lett a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zongora-zeneszerzés szakos növendéke, 1968-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kadosa Pál, Kurtág György és Rados Ferenc tanítványa volt. Karrierje 1970-ben a Magyar Rádió országos Beethoven-zongoraversenyének megnyerésével indult, a zenei életbe Ránki Dezsővel együtt robbantak be. 1973-ban végzett a főiskolán ahol tanársegéd, majd adjunktus, 1979-től pedig docens lett. 1973-ban Liszt Ferenc-díjat, öt évvel később Kossuth-díjat, 1984-ben érdemes művész címet, 1988-ban Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat kapott, és 1990-ben lett kiváló művész.
