A zenekar 1980. február 20-án alakult, főleg iskolai ismeretségeknek köszönhetően. Cziglán István kereste meg Erdész Róbertet azzal, hogy a Pesti Műsor tehetségkutató versenyére össze kéne hozni egy zenekart. A nevet már akkor eldöntötték, amikor még csak ketten alkották a zenekart: tisztelgés a sciencefiction egyik legnagyobb klasszikusa, Stanislaw Lem előtt. Egyben azt is jelzi, hogy a sciencefiction nemcsak a zene melletti közös szenvedélyük, de amolyan tematikus keretet is jelent számukra. Koncert albumaik és egyes számaik szinte kivétel nélkül science fiction ihletésűek.
1982-ben még úgy tűnt, a Hungaroton nem hajlandó instrumentális zenét kiadni. Ez vezetett a Solaris kettészakadásához, és az Első Emelet létrejöttéhez. Ebben a korszakban teljes lemeznyi anyag született, a Noab, amely sosem jelent meg stúdióalbumon (az Archive 2 című albumon különböző koncertek részleteiből rakták össze).
A Solaris első nagylemeze, a Marsbéli krónikák Ray Bradbury klasszikus kisregényének zenei víziója. 1984 májusában jelent meg, és több mint 40 000 példányban fogyott Magyarországon, majd 1988-ban a japán KING-records megvásárolta, és a világ minden táján terjeszteni kezdte. A lemez lassan a progresszív rock klasszikus darabjává vált.
A zenekar tagjai:
• Cziglán István – gitár;
• Erdész Róbert – billentyűs hangszerek;
• Gömör László – dobok;
• Pócs Tamás – basszusgitár;
• Kollár Attila – fuvola.
Közreműködők:
• Bogdán Csaba – gitár;
• Kisszabó Gábor – basszusgitár;
• Tóth Vilmos – dobok;
• Raus Ferenc – dobok.
A Solaris hivatalosan 1986. április 7-én búcsúzott a közönségtől. Később az együttes tagjai Vincze Lilla énekesnővel kiegészülve megalapították a 80-as, 90-es évek egyik legsikeresebb rockzenekarát, a Napoleon Boulevard-t.
1990-ben megjelent a már nem létező Solaris addig kiadatlan műveit tartalmazó ‘Solaris 1990’ album.
1995-ben a Los Angeles-i Syn-Phonic Prog producere, Greg Walker hivatalosan is meghívta a közel kilenc éve megszűnt zenekart egy koncertre, Los Angelesbe. A Los Angeles-i Art Theatre-ben telt ház és fantasztikus lelkesedés fogadta a 80-as években íródott Solaris-számokat. A koncertet rögzítő francia Musea kiadó azonnal szerződést ajánlott a zenekarnak, a felvételek videón és CD-n történő megjelentetésére. A Solaris Live in Los Angeles 1996-ban jelent meg, magyarországi terjesztője a Solaris későbbi sikereiben elévülhetetlen érdemeket szerző Periferic Records.