A Mini egy dzsessz-rock együttes volt az 1970-es években.
Kezdetek (1968 – 1970)
A Mini együttes a köztudatban mindig is jazz-rock formációként élt, de underground, rhythm and blues zenekarként indult. 1968-ban az Ifjúsági Magazinban ezen a néven még egy trió látható: Czipó Tibor (gitár), Kiss Zoltán (basszusgitár), és Dobos „Doxa” Sándor (dob). Ez a formáció nagyon rövid ideig létezett, tavasz végén csatlakozott hozzájuk a későbbi „főnök” Török Ádám (ex-Dogs), és Závodi János (ex-Stardust), Czipó pedig basszusgitárra váltott. Az együttesnek ez a felállása 1969. augusztus 26-án a Sakk-Matt törzsközönsége előtt mutatkozott be az Ifjúsági Parkban, ahol az általuk játszott Troggs, Jimi Hendrix és Who dalokat, valamint saját dalaikat viharos siker fogadta. Néhány hét alatt elismert zenekarrá váltak, és a Syrius Csanády utcai klubja mellett, 1969 őszén a Bem rakparton megnyíló Mini klub lett a rockerek és a hippik egyik törzshelye, ahol a Mini a kezdeti rhythm and blues korszak után hamarosan megismertette híveit a jazz-rockkal is.
A fénykorszak (1971 – 1980)
Ez az „új” stílus nem tetszett az inkább rockzene-párti Závodi Jánosnak, így ő 1971-ben távozott a Miniből. A zenekar 1971-re szinte teljesen megújult, Török mellett Papp Gyula (billentyűsök), Német „Nemecsek” Tamás (dob), és Nagy István (basszusgitár) alkotta a Mini együttest. Az új formáció tavasszal már az Illéssel játszott egy ORI műsorban, és „nehéz zenéjük” ellenére országosan ismert zenekar lettek.
1972-ben a Hanglemezgyár engedélyt adott nekik két kislemez elkészítésére. (Gőzhajó / Délelőtt, Halványkék gondolat / Ne félj) Nagylemezre már nem kaptak lehetőséget, pedig az első legsikeresebb korszakukból lett volna mit megörökíteni. A zenekar 1971-72-ben a Syrius mellett a magyar rock legizgalmasabb kompozícióit játszotta. 1972 nyarán az LGT-vel közösen koncerteztek a Kisstadionban, amelyről a New Musical Express is beszámolt. 1972 nyarán óriási sikerrel szerepeltek Keith Jarrett előtt a Videoton Interjazz Fesztiválon. 1973 elején újabb kislemezük jelenik meg, amelyen a Sirályok és a Kereszteslovag szerepelt. A Kislemezek később újra megjelentek cd-n a Vissza a városba: A Mini legjobb felvételei 1972–1983, és a 2008-ban kiadott Fruit Pebbless című bakelitlemezen! A sikerek ellenére nagylemezük nem jelenhetett meg, amely a zenekar felbomlásához vezetett. Az egyre inkább mellőzött együttesből előbb Papp Gyulát „csábították át” a Skorpióba, aztán lassan kicserélődött (többször is) az egész csapat. Ezekben az időkben játszott Tátrai Tibor (gitár) is a Miniben. Az együttes a hetvenes évek második feléig nem tudott kilépni a szombat esti progresszív / jazz-rock zenekar szűkre szabott kereteiből.
1977-re sikerült talpra állnia az együttesnek, az ekkor már Török Ádám, Németh Károly (billentyűs), Németh Alajos (basszusgitár), Balogh „Szivacs” Jenő felállású Mini műsorában a rhythm and blues és a jazz-rock szerzemények mellett a hosszabb lélegzetű elektronikus, elvont zenei és szövegvilágot képviselő dalkísérletek is helyet kaptak. Ezt a felemás állapotot jól tükrözi a végül 1978-ban megjelent első nagylemez a Vissza a városba-n, amely egyszerre tekinthető az előző évek lezárásának, de már helyet kaptak rajta az elektronikus rock jegyében született új dalok.
1979-ben a Dinamit együttesbe csábított Németh Alajos helyére Kunu László érkezett. A zenekar pedig, kihasználva a közönség és a piac feltámadt érdeklődését megkeményítette a zenét, és a második album (Úton a Föld felé) már címében is jelezte a realitásokhoz való alkalmazkodást, amelyekhez az is hozzátartozott, hogy dalokat már a sikeres, befutott, a hatalom részéről elfogadott táncdalszövegíró S. Nagy István jegyezte, igaz, jobbára csak a nevét adva a Hanglemezgyár vezetői számára kevésbé szalonképes Török sorokhoz. Ezzel az eléggé egyenetlen színvonalú albummal azonban a zenekar a két szék között a pad alá esett; sem a régi Mini rajongók, sem a kemény rock közönsége nem szerette igazán.
A hanyatlás (1980 – 1983)
A következő lemezzel ismét a múltba néztek, kiadták az 1980. június 8-án a Pestlőrinci Ifjúsági Parkban adott koncertjük esszenciáját, ahol az aktuális számok mellett jó néhány Mini dalt (Kereszteslovag, Gőzhajó) is előadtak, és több szám erejéig csatlakozott hozzájuk az egykori társ, Závodi János. A zajos, de rövid életű siker után ekkor visszavonultak, és amikor 1983-ban a Dzsungel c. lemezükkel újra visszatértek a színre, meglehetősen fáradt, önismétlő zenekar benyomását keltették. Török Ádám le is vonta gyorsan a konzekvenciát, még abban az évben az október 20-i buli után feloszlatta csapatát.
A Mini nevével újra 1993-ban lehetett találkozni. Márciusban a Budapest Sportcsarnokban léptek fel. 1998 az újabb feltámadás éve volt, Török Ádám ismét újraélesztette a Minit: Török Ádám és a Mini néven.