0 A B C D E F G H I J K L M N O P R S T V W Z

Lerch István

Lerch István
kulturpart.hu

Lerch István (Budapest, 1953. szeptember 16. –) Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző, zongorista, énekes.  A hatvanas években a Bakáts téri általános iskola zenei osztályába, illetve ezzel párhuzamosan zongoraórára járt. „Szomorú zenésznek” készült, 12 évig klasszikus zongorát tanult, különböző zenei versenyeken indult, amelyek közül néhányat meg is nyert. Ígéretes zongoristának tartottak, aki előtt úgymond nagy jövő áll. Középiskolás korában 1968-tól a Hétfő együttes (melynek tagjai megegyeztek a V’73 tagjaival), később a Volán együttes, majd 1973-tól 1977-ig a V’73, 1977-től 1988-ig a V’Moto-Rock tagja, 1989-től szólista.

Zenekarain kívül 1977 és 1983 között első felesége, Kovács Kati albumaira írt dalokat, de írt még Cserháti Zsuzsa, Szűcs Judith, Koncz Zsuzsa, Malek Andrea, Horváth Károly (Charlie) számára is. 1989-től szólóban zenél, első két albumán Kovács Kati vokálozott.

2004. december 29-én adott nagy koncertet a Budapest Kongresszusi Központban ahol vendégei voltak Horváth Charlie, Malek Andreavalamint koncertjén hosszú évtizedek után egy színpadon volt Kovács Kati és Koncz Zsuzsa.

Idézet Lerch Istvántól a 2004-ben adott interjúból a Zenészmagazin számára: „ Ezúttal profihoz fordultam, Brády Márton, azaz a Showtime a koncert gazdája. Szponzor nélkül eleve bukásra lenne ítélve egy ilyen méretű produkció, ezért – ha bankokat nem is sikerült meggyőznöm, hogy érdemes lenne támogatni a koncertet – nagyon örülök az Artisjus, valamint az EJI, az Előadóművészi Jogvédő Iroda segítségének.                                                                     Nekem most végre csak zenélnem kell. Méghozzá újra zongorán, ráülve a  „vonatra „, amit szimfonikus zenekarnak hívnak. Nagyon nagy várakozás van bennem. A könnyűnek nevezett műfaj komoly állomásához érkeztem. Ha anyám élne, most nagyon boldog lenne. Mindig arra vágyott, hogy komolyzenész legyek. Most azzá válok, még ha csak negyvenöt percre is….”

A legnagyobb hazai sztároknak írt dalokat, lemezeket, a szakma elismeri a közönség ovációval köszönti, ha színpadra lép. Megkapta a Huszka-díjat, övé volt az év dala, volt az év billentyűse, kb. 250 slágerét jegyzik.

Szeretne újból filmzenéket csinálni. Legelőszőr A hercegnő és a kobold című rajzfilm esetében próbálhatta ki magát, amikor egy angol felkérésnek kellett megfelelnie. A Pannonia filmstúdióval koprodukcióban csinálták a filmet, s az angol producer egy magyar zeneszerzőt keresett hozzá. Pályázatot írtak ki, s végül Istvánt választották. Élete legnehezebb munkája volt, mert rajzfilmre zenét írni, még csak-csak, de aztán közölték, hogy oké a referenciaanyag, de nagyzenekarra kellene megcsinálni. Végül Novák Jancsival közösen megcsinálták a hangszerelést. Izgalmas kihívásnak tartotta, mivel századmásodpercekre kiszámítottan kellett megírni. Lerch István örömömre a világ minden táján játsszák.

2013. október 4-én, 60. születésnapja alkalmából nagyszabású koncertet adott a Művészetek Palotájában. Az énekes az MR Szimfonikusok kíséretében lépett fel, vendégei voltak: Fábián Juli, Tóth Vera, Horváth Charlie, Bolyki Balázs és a Bolyki Soul & Gospel Kórus. Közreműködött: Hrutka Róbert, Lattmann Béla, Szendi Gábor. Lerch István azért szereti ezt a mostani helyzetet, mert nem kell senkinek, semminek megfelelnie. Azoknak az előadóknak, akik jó dolgokat csinálnak, akik sikeresek, egy idő után meg kell felelnie a velük szemben támasztott elvárásoknak. Beskatulyázzák őket, s attól kezdve mindig ugyanazt várják el tőlük. Istvántól is a mai napig a Tűzvarázslót akarják hallani, de ő nem csak azt akarja énekelni, mert már túl van rajta, s szeretné inkább az újabb szerzeményeit megmutatni. Ő a saját zenéjét játssza, és a saját útját járja.

Végül Lerch István véleménye a mai zeneiparról: „ Virágozzék minden virág, de szerintem most kicsit sok a gyom. A legnagyobb baj, hogy az emberek ízlésvilága mintha összezavarodott volna. A rengeteg reklám, információ, szappanopera, dáridó valóságos agymosásként hat rájuk. Már nem tudják megkülönböztetni a jót a rossztól. Az értékítéletük valahogy átalakult. Összemos mindent és mindenkit. De hál istennek azért van igény a jó zenére is / lásd Charlie, akinek az első lemeze 100 000 példányban fogyott el /. Sajnos, a médiában ez az igény nincs meg, ezért én nem hallgatok rádiót és tévét.”

Related Nevek