Galántai Farkas Ferenc / zeneszerző / (Nagykanizsa, 1905. december 15. – Budapest, 2000. október 10.) kétszeres Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző, érdemes és kiváló művész.
A nemesi származású galántai Farkas család sarja. Apja, a római katolikus galántai Farkas Aladár (1874–1949), ezredes, anyja, az ágostai vallású nemesi salfai Saly Blanka (1885–1966) asszony volt. Apai nagyszülei, galántai Farkas Ferenc (1837–1908), balassagyarmati köz- és váltó ügyvéd, Nógrád vármegye tiszti főügyésze és Reményi Franciska (1840–1893) asszony voltak. Farkas Ferencné Reményi Franciska bátyja, a világ öt kontinensén ismert virtuóz Reményi Ede (1828–1898) zeneszerző, hegedűművész volt. Az anyai nagyszülei salfai Saly Antal (1859–1892), bajai gyógyszerész, és Kobelrausch Laura (1867–1928) voltak. Farkas Ferenc zeneszerzőnek az apai dédszülei galántai Farkas Ferenc, aki uradalmi ispán volt Kemencén, Hont vármegyében, és a polgári származású Czeller Jozefa voltak.
Zenei tanulmányait 1922–27 között a Nemzeti Zenedében, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Weiner Leónál, illetve Siklós Albertnél és Fejér Ferencnél. 1929–31 között a római Santa Cecilia Akadémián Ottorino Respighitől tanulhatott ösztöndíjasként. Hosszabb időt töltött külföldi színházaknál, például Párizsban. Később Bécsben és Koppenhágában is, ahol filmzenéket komponált Fejős Pál filmjeihez. 1927–29 között a Városi Színház (mai nevén Erkel Színház) korrepetítora és karmestere volt. Külföldről hazaérkezve 1935-41-ig a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában tanított. Ezt követően 1943-ig a kolozsvári Állami Zenekonzervatórium zeneszerzéstanára, majd igazgatója is volt, közben a Kolozsvári Nemzeti Színháznál a karigazgatói feladatokat is ellátta. 1945-46-ban a budapesti Operaház karigazgató-helyetteseként dolgozott, majd az általa alapított székesfehérvári zeneiskola igazgatója lett.
1949-től 1975-ig a Zeneakadémia zeneszerzés tanszakának vezetőjeként és tanáraként a ma ismert magyar zeneszerzők többségét tanította, mint például Ligeti Györgyöt, Kurtág Györgyöt, Vass Lajost, Kocsár Miklóst, Durkó Zsoltot, Bozay Attilát, Szokolay Sándort, Petrovics Emilt, Vujicsics Tihamért, Jeney Zoltánt, Vidovszky Lászlót.
A zeneszerzői pályáját meghatározó hatások között ott találjuk a magyar népzenei elemeket, a klasszikus hagyományt, az olasz és általában a mediterrán dallamosságot, valamint a tizenkét fokú technikát egyaránt. A zenei élet legkülönbözőbb területein végzett munkáinak köszönhetően egyedülállóan biztos, szuverén kompozíciós technikára tett szert valamennyi műfajban. Tudása, stílusismerete, gazdag invenciója, széles körű műveltsége és humanizmusa a nemzetközileg elismert, jelentős zeneszerzők sorába emelte. Művészete nemcsak a 20. század magyar zenéjében volt meghatározó jellegű, de új perspektívákkal gazdagította azt.
Nevét ma több zeneiskola viseli az országban.
Farkas Ferenc rendkívül sokoldalú és termékeny zeneszerző volt. Művészetére jelentős hatást gyakorolt egykori mestere, Respighi zenei stílusa. Latinos műveltségét és külföldön szerzett tapasztalatait kiegészítette a régi magyar zene és a népzene iránti vonzalom. Gyakran választotta művei témájául a magyar történelem egy-egy kiemelkedő eseményét. Számos magyar költő verse ihlette dalok, kantáták komponálására.